Hetvenhárom hátizsákos, cserkészinges dán fiatal lepte el pár napra Budapest, azon belül is Pesterzsébet utcáit. Az FDF önkéntes ifjúsági szervezet - amely egyébiránt a királynő által támogatott - első alkalommal kísérelte meg, hogy egy európai körutazásra vigye a cserkészeket. Varsó és Prága után, Milánó előtt Budapestre érkeztek, hogy négy kellemes napot töltsenek a magyarok, a pesterzsébetiek között, az erzsébeti fidesz segítségével.
Kaland kaland hátán - talán ez jellemezte a leginkább mindannyiunk életét abban a négy-öt napban, ameddig a dán fiatalok Erzsébeten vendégeskedtek. Az ifjú cserkészek egy kalandtúra harmadik állomásaként érkeztek Budapestre, s ezzel a velük kapcsolatba lépő magyarokat is önkéntelenül kihívások elé állították. Már a fiatalok megérkezése előtt lelkes készülődés zajlott a háttérben, hiszen egyrészt szálláshelyet, jobban mondva sátorozásra alkalmas helyszínt kellett találni, s kihagyhatatlannak éreztük a híres magyar vendégszeretet gyakorlatba ültetését is. Ennek kivitelezése és zökkenőmentes lebonyolítása összehangolt csapatmunkát igényelt.
Kalandot említettem, nos a dánok megérkezésének első pillanatától egy kicsit más világba csöppentünk. Egy hétköznap délután a feltúrt, (a mindössze csak átcsoportosított, de évek óta nem megoldott) közlekedési káosz közepette egymagunkban is embert próbáló a Keleti pályaudvartól a XX. kerületbe eljutni. Nem is beszélve arról, hogy felmálházott külföldiek tucatjával kellett a tömegközlekedési túrát megejteni. Ám ez a dán fiatalok fegyelmezett viselkedésének köszönhetően problémamentesen sikerült.
A Duna-parti szálláshelyre érkezve már a magyar vendéglátók lelkes és önzetlen vacsorakészítő stábja és a soroksári vizicserkészek kíváncsian izgatott ifjúsági csapata várta a dánokat. A huszonegynéhány sátor gyors felállítása után a polgármester úr köszöntötte a fiatalokat, majd szem-száj nagyra tárult az ajándékok átadásakor. Igazi magyaros finomságot, különlegesen elkészített mézeskalácsot ajándékozott Szabados Ákos polgármester mindenkinek. A hat dán vezető pedig egyéb hungarikummal is gazdagodhatott. Bár szakácsunk finom főztjének elfogyasztása nem jelentett kihívást, jó magyar szokás szerint pálinkával koccintottunk.
Volt némi kulturális kommunikációs eltérés: a magyarok vacsora előtt ajándékoznak, míg a dánok szokása a vacsora utánra teszi ezt az eseményt. Így a közös étkezés után a dánok heringet és egy dán nemzeti röviditalt ajándékoztak a magyar vendéglátók vezetőinek, Szabados Ákosnak és Földesi Gyulának.
Az est további részében a dán és magyar cserkészek közös játékos programja következett, amelynek csak az idő múlása vetett véget.
Pénteken a viking leszármazottak a magyar Országházzal és Budapesttel ismerkedhettek, majd délután részt vettek Pesterzsébeten a Kossuth téri utcazenén. Este szintén magyar étket kóstolhattak, pásztortarhonyával vártuk a táborba fáradtan visszatért kirándulókat.
Szombaton mini kihívás napját tartottak a belvárosban, este pedig a magyar főváros csodálatos panorámájával búcsúztak.
A vasárnap azonban még rejtegetett néhány meglepetést: egy fiú útlevél és papírok hiányában kénytelen volt jóbarátjával még egy éjszakát a táborban tölteni. Hétfőn azonban a nagykövetség gyors segítségének köszönhetően ők is követhették a csapatot Milánóba.
Egyedül a kis Mette kényszerült Pesterzsébeten tartózkodni. Ő sajnos a dél-pesti kórház belgyógyászatának kedves, ám közel sem dán színvonalon működő ápolását volt kénytelen igénybe venni.
Minden kaland véget ér egyszer, ám ha jól sikerül, sokáig emlegeti az ember. Úgy érezzük, a 73 dán cserkész pesterzsébeti tartózkodása mindannyiunkban maradandó emlékként fog élni.
(Ezúton is köszönjük mindazoknak, akik tolerálták a külföldiek jelenlétét a Vízisport utcában, akik az előkészületekben és a helyszínen szívből jövő segítségnyújtást kínáltak, és a dánok nevében köszönet illeti azon szponzorokat, akik áldozatvállalásukkal az országimázs pozitívabb megteremtésében részt vettek.)
Forrás:Veress Gabriella
Eddigi olvasások száma:1038
